ÉRETT SZEMÉLYISÉG - ÉRETT SZAKMAI IDENTITÁS - ÉRETT SEGÍTŐ-KLIENS KAPCSOLAT


A szakmai identitás megformálása, kialakulása nem is annyira magától értetődően zajlik, s általánosnak mondható,hogy ugyanolyan felületesen viszonyulunk hozzá, mint a fejlődéslélektanban a felnőttkorhoz.

Az oklevél megszerzésével bizonyos jogosultságot, felhatalmazást kapunk, s igyekszünk megfelelni annak a sztereotip képnek, miszerint „mindentudóak”, „mindenhatóak”vagyunk, s annak az elvárásnak is, mely szerint ugyanazt a tudást, és szakértelmet birtokoljuk, mint több évtizedes szakmai múlttal rendelkező, idősebb kollégáink.

Olykor keserves tapasztalatok, krízisek árán, konfliktusok kereszttüzében ébredünk rá a valóságra. Kudarcok, csalódások, kétségek, szorongások, és félelmek érlelőereje hozza meg a szakmai alázatot, „bölcsességet”, az érett szakmai identitást.

Könnyebbé válnának terheink, ha többet tudnánk a felnőttkor fejlődéslélektani vonatkozásairól, illetve a hivatás-személyiség fejlődéséről, ezeknek a szabályszerűségeiről. Azonban általában más kérdések foglalkoztatják a fejlődéslélektan kutatóit a gyermek-, serdülő-, és idős korra vonatkozóan, mint ahogy más-más kérdések foglalkoztatják a gyermekeket,serdülőket, időseket is. Ezért – kutatóként és felnőtt személyként egyaránt - sokkal kevesebb kérdés merül föl a felnőttkorral kapcsolatban.


Úgy teszünk, mintha ebben az életkorban mindent tudnánk már önmagunkról, s a világról. Holott személyiségünk fejlődése ekkor is folyamatosan zajlik, csak például a csecsemő és serdülőkorhoz képest kevéssé látványosan. Pedig ekkor is számolnunk kell krízisekkel, szorongásokkal, félelmekkel. Ám ezeket nem életkori, hanem élethelyzeti sajátosságként kezeljük, s inkább a környezeti hatások számlájára írjuk, és nem fejlődésünk velejáróinak tekintjük. Az ún. „Krisztusi kor”krízisét nem tartjuk olyan természetesnek, mint az élet-középi válságot. Ugyanakkor, mégis e két szembetűnő krízis-állapottal intézzük el a felnőttkor jellegzetes „fejlődési fázisait”, mintha más nem is történne velünk...


Pedig történik! Hogyan alakul szakmai személyiségünk? Hogyan fejlődik a segítő-kliens kapcsolat? Mennyiben hasonlítanak ezek a fejlődési folyamatok életünk első három évének mintáihoz?


Ezek a kérdésekre keressük a választ közösen Takács Péterrel és a műhelyvezető párosokkal, Simon Gabival és Svéd Krisztinával, Varga Verával és Orosz Adrival, valamint Juhász Adrival és Matolcsi-Papp Zolival.